Vacilláltam, hogy nézzem-e meg egyáltalán, mert az ilyen földönkívülis, űrben játszódó dolgoktól szokásom frászt kapni (annyira hátborzongató számomra belegondolni az univerzum végtelensé- gébe... hogy a Földön túl ki tudja, mi minden van még, amit még a tudomány sem derített fel...). De valamit nagyon akartam nézni, aztán mivel szánom-bánom, keveset tudok az űrkutatással kapcsolatos dolgokról, szükségesnek éreztem mégiscsak megnézni.
A film valósághű módon adja vissza a NASA holdprogramjának, az Apollo-programnak, azon belül is az 1970-es Apollo 13-asnak a történetét. 
Az Apollo 13 három fős legénységével 1970. áprilisában indul útnak, hogy (Neil Armstrong példáján felbuzdulva) megkísérelje a Holdra szállást. Már az akció elején is buktatókkal kell szembenézniük: a legénység egyik tagjánál, Ken Mattingly-nél kanyaró gyanút állapítanak meg (az egyik tartalék holdkomp-pilóta kanyarófertőzést kapott, és mivel valószínűsíthető volt, hogy átadta a fertőzést gyakorlatozó társainak is, így a vezetők nem adtak engedélyt arra, hogy Mattingly elindulhasson két társával az űrutazásra, mivel ő még nem volt kanyarós, és veszélyes lett volna, ha az űrhajóban ütköznek ki rajta a tünetek). Mattingly helyére kevéssel az indulás előtt Jack Swigert került, aki addig tartalék pilótaként szerepelt a programban, és a képzettsége sem volt annyira magas, mint Mattingly-é. Ennek ellenére Jack Lovell, Fred Haise és az újonnan beválasztott Swigert útra kel, és bíznak a szerencsésebb folytatásban. Ám mindhiába: kevéssel a Hold elérése előtt az űrhajó meghibásodik; veszélybe kerül az oxigén- és áramellátás, a hajó pedig irányíthatatlanná válik. A cél is megváltozik: tudósok százai kezdenek dolgozni azon, hogy a három űrutazó épségben hazatérjen, ami több tízezer kilométer távlatából nem tűnik túl könnyűnek a fogyatkozó oxigénállományú és teljes mértékben irányíthatatlan űrhajót elnézve...
A film közben folyton az járt a fejemben, hogy bár nem sokkal több ez, mint egy látványos (bár néhol kifejezetten mű) produkció, mégis új színezetet ad neki a tudat, hogy igaz történet. Hogy tényleg megtörtént. Tényleg volt 3 ember odafenn, akik majdhogynem nem tértek vissza. Őket is ugyanígy hívták, talán még az életrajzi adataik is stimmelnek. Igazából ez az, ami sokat dob a latba: hogy igaz. Mindez az izgalom, feszültség, aggódás, küzdelem és már-már reményvesztettség a valóságban is megtörtént. A legénység csalódottsága, hogy szinte csak karnyújtásnyira voltak a Holdtól... A végén pedig kifejezetten tetszett ez a kis szösszenet, hogy a sikertelen program után kivel mi történt a későbbiekben. Én nem vártam annál többet, mint amennyit kaptam. Érdekes, izgalmas film volt - bár sokszor ez a sok ismeretlen űrhajózással kapcsolatos kifejezés már zavaró volt... Hogy aki nem jártas ezekben a berkekben, az jóformán alig értett meg valamit a történtekből... :/ Viszont ebben is van pozitívum, mégpedig, hogy ettől méginkább valóság-szaga van az egésznek. Mintha tényleg az 1970-es Odyssey űrhajó (vagy ahogy a filmben többször is elhangzik: Odüsszeusz) és az Aquarius holdkomp lett volna bekamerázva, és tényleg a valódi történéseket nézné/hallaná az ember. Szerintem ez egy nagyon jól megalkotott film, és örülök, hogy ellenérzéseim dacára megnéztem.
Aki még többet szeretne tudni az eredeti Apollo 13-as űrprogramról, látogasson el erre a wikipédiás oldalra (tényleg az egyik leginformációdúsabb, legpontosabb wikis oldal, amit valaha láttam):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9313
Érdekesség, hogy az oldalon (rögtön a szöveg elején) meghallgathatjátok azt a hangüzenetet is, amit az Odyssey eredeti legénysége küldött a houstoni állomásra az oxigéntartály meghibásodása után, melyben az áll, hogy "Houston, volt egy problémánk." ("Houston, we've had a problem.")

Főbb szerepekben:

Tom Hanks - James "Jim" Lovell (parancsnok)
Kevin Bacon - Jack Swigert (parancsnoki egység pilóta)
Bill Paxton - Fred Haise (holdkomp pilóta)
Gary Sinis - Ken Mattingly (korábbi parancsnoki egység pilóta)
Ed Harris - Gene Kranz (repülésigazgató-vezető, White Team)

Osztályzat: 8,5/10

Félreértés ne essék: nem most láttam először, de nem is utoljára. :) Bejegyzésem apropója, hogy pár napja értem a könyv végére (újra... kb. háromszor olvastam már ezt a könyvet is), és gondoltam, míg még friss a könyvélmény, gyorsan újranézem a filmet is. Azt kell mondjam: méltó film készült a könyvből. Anno még videón is megvolt ez a rész (és az első is), nagyon sokszor láttuk családilag akkor is.
A film főszereplője Harry Potter, a varázsvilág híres "kis túlélője", aki túl van első roxforti évén, és most kénytelen ismét a mugli nagynénje családjánál senyvedni a nyári szünet ideje alatt. Úgy tűnik, barátai is elfelejtkeztek róla: egyetlen levél sem érkezik tőlük hetek óta, Harry egyedüli társasága pedig a bezártságban Hedvig, a hóbagoly. Ám a szünet vége felé egy ismeretlen vendég is felbukkan Harry szobájában: Dobby, a házimanó, aki kérleli Harryt, hogy eszébe se jusson visszamenni Roxfortba, mert szörnyű dolgok fognak ott történni. Harry azonban ezzel mit sem törődve, - a Weasley-fiúk által kieszelt szöktetést és a Roxfort Expresszről való lekésést követően - Ronnal karöltve egy elvarázsolt autóval érkeznek meg az iskolába. A nehéz kezdést szintén nehéz folytatás követi: az iskolában egy titokzatos szörnyeteg szedi áldozatait a diákok soraiból, és kővé dermeszti őket. Mivel csak a mugli származású diákokra veti ki hálóját a szörny, ezért a tanárok okkal kezdik feltételezni, hogy az iskola egyik alapítójának, Mardekár Malazárnak a leszármazottja az iskolában van, a Titkok Kamráját pedig újra kinyitották... Elkezdődik a hajsza: Harry és barátai mindent bevetnek, hogy kiderítsék, ki áll a támadások hátterében, hol található ez a kamra, és hogyan tudnák a bestiát megfékezni...
Nekem a film és a könyv együtt adja igazán a HP-érzést. Kb. 12-13 éves lehettem, mikor először találkoztam ezzel az őrülettel, és szép lassan engem is behálózott. :) Valószínűleg kevés olyan gyerek van (vagy "egykori gyerek", ma pedig már fiatal felnőtt - akárcsak én), aki ne szeretett volna egy ilyen iskolába járni. Minden szörnyűség ellenére valahogy mégis sikerült elérnie Rowlingnak, hogy az ember elvágyódjon abba az iskolába. :) 
(Érdekesség, és egyben sajnálatos dolog, hogy a Dumbledore-t alakító Richard Harris a film elkészülte, és moziba kerülése után nem sokkal elhalálozott. 72 éves volt. Nyugodjon békében. :( )

Főbb szerepekben:

Daniel Radcliffe - Harry Potter
Rupert Grint - Ron Weasley
Emma Watson - Hermione Granger
Richard Harris - Dumbledore (igazgató)
Maggie Smith - McGalagony professzor (átváltoztatástan tanárnő, a Griffendél ház feje)
Alan Rickman - Piton professzor (bájitaltan tanár, a Mardekár ház vezetője)
Tom Felton - Draco Malfoy (Harry "ellenpólusa")
Bonnie Wright - Ginny Weasley (Ron húga)
Robbie Coltrane - Hagrid (a Roxfort kulcs- és háztájőrzője)

Osztályzat: 9/10

A filmet úgy néztem meg, hogy a személyt, akivel összefüggésben áll, különösebben nem kedvelem: a Made in Hungaria ugyanis Fenyő Miklós egyfajta önéletrajzi ihletésű filmje (és a Hungária együttes születésének krónikája). Tartottam is tőle, hogy nem fog túlzottan tetszeni, viszont tévedtem: úgy három-négyszer láttam azóta a filmet, és jó. :)
Javára legyen mondva: legalább tényleg magyar filmről van szó. Magyar színészekkel. És magyar környezetben játszódik: tényleg kicsit visszakalauzolja az embert a '60-as évekbe. Maga a zene, a ruhák, az épületek, a tárgyak (tévé, lemez, lemezlejátszó, stb...), a bambi... :) Aki szereti a retró dolgokat, azoknak mindenképpen kötelező ez a film! =)
A film nyitójelenetében Miki családjával visszatér Budapestre. A fiú megérkezése pillanatától fogva lázad: lázad az ellen, hogy Amerikából visszahozták ide, a semmi közepére, lázad a rend ellen (Bigalinak nemigen akaródzik szót fogadni), lázad az öltözködés ellen (a hawaii inget nem hajlandó sima egyszerű, egyszínű öltözékre cserélni), ráadásul azzal is szembesülnie kell, hogy egykori zenekarát és barátai elveszítette: akikkel addig együtt lógott és zenélt, most Rönét követik, a nincstelen autószerelőt, akit a nők mégis bálványoznak. Röné töltötte be Miki távollétében az énekesi posztot, és igyekszik Mikit majmolni, hogy ezt a szerepét ne is veszítse el (pl. hajviselet; nem tud angolul, de fonetikusan jegyzeteli le az angol nyelvű dalok szövegeit, stb...). Ha már egyszer muszáj volt Mikinek hazatérnie, ide, ahol a "bacon" egyszerűen csak "szalonna", az "ice tea" pedig "jeges tea", akkor próbál úszni az árral: szeretne ismét bandatag lenni, Röné ellenségeskedése viszont egyáltalán nem segít a dolgokon. Ráadásul egykori barátnője, Vera is hátat fordított neki, miután Miki (kapcsolatuk reménytelen voltából kifolyólag) nem válaszolt a leveleire...
Jóformán csak 1 bajom volt a filmmel: nem tudtam eldönteni, hogy ez most musical akar lenni, vagy egyszerűen csak film. Mert voltak jelenetek (pl. mikor Vera kirepül éneklés közben az ablakon, épp egy autó első ülésére... -.-), amikor iszonyat musicales a dolog, hisz ott teljesen elfogadott az ilyesmi, hogy mindent "dalban mondanak el", plusz ilyen logikátlan baromságok történnek... Valószínű, hogy ha kiesik egy ember az ablakon, akkor éppen az anyósülésre huppan... 100%... és nem csak ő, hanem még utána 2 ember is... -.- Meg mikor Miki szerenádot ad, és a haverjai különböző dolgokon elkezdenek zenélni (pl. egy fát használnak bőgőnek, stb...), és persze a zenében ugyanúgy benne van az adott hangszer hangja, hiába nincs benne az adott hangszer a jelenetben... Szóval én épp ezért nem csak "zenés film" kategóriába, hanem musicalbe is beskatulyáztam ezt az "alkotást".
Egyébként érdekes egybeesés, hogy miután megnéztem a filmet, pár napra rá kiderült, hogy a Mikit alakító Szabó Kimmel Tamás újra reflektorfénybe kerül: ő lesz ugyanis a TV2-n szeptembertől induló magyar tehetségkutató műsor, a Voice egyik műsorvezetője. :) Szimpatikus figura, kíváncsi leszek rá műsorvezető szerepben is. ^^

Főbb/ismertebb szereplők:

Szabó Kimmel Tamás - Miki
Kiss Tünde - Vera (Miki szerelme)
Fenyő Iván - Röné (Miki vetélytársa)
Scherer Péter - Bigali (ő igazgatja a fiatalokat - legalábbis erősen próbálkozik ezzel :D)

Osztályzat: 8/10

Egy olyan ember számára, akinek lételeme a beszéd, és folyton dől belőle a szó, a világ legkegyetlenebb vicce, ha rákényszerítik, hogy csöndben maradjon.
Jack McCall jólmenő könyvügynök, és látszólag tökéletes életet él: sikeres a munkájában, van egy szerető felesége és egy tündéri kisfia. Emellett legfőbb hobbija a szövegelés: bárhol bármikor bármit ki tud dumálni, ami a munkahelyén mindenképpen jól jön, ám magánéletében már kevésbé. Akkor is épp egy üzletet próbál nyélbe ütni, mikor beüt a mennykő: épp egy spirituális vezetőt igyekszik rábeszélni, hogy adja el neki a könyvét, amikor egy fa megszúrja a tenyerét. Ekkor észrevétlenül összekapcsolódik Jack a mágikus fával, ami az est végére saját háza kertjében csak úgy hirtelen előbukkan a föld alól. Jack előbb csak azt hiszi, hogy újdonsült guru-üzletfele küldte neki, egy kedves gesztusként, ezért kelletlenül bár, de megtűri a fát. Aztán kiderül, hogy mégsem Sinja küldte, és miután a guru jobban megvizsgálja a fát, rájön, hogy a fa leveleinek hullása kapcsolatban áll Jack kimondott szavaival: ahány szót ejt ki Jack a száján, annyi levél hullik le a fáról. Ha a fa elveszíti az összes levelét, meghal - akárcsak Jack... Ideje tehát, hogy Jack szakítson dumagép lényével (a szavakat sem kimondania, sem pedig leírnia nem szabad), és megtanuljon szavak nélkül kommunikálni. Ez azonban korántsem könnyű egy átlagember számára sem, esetében pedig pláne...
Akárki akármit mond: nekem ez tetszett. Igaz, nekem is első gondolatom az volt, hogy na jó, most kaptunk egy "Távkapcs 2."-t, de üsse kavics. Aztán láttam, hogy ennek a filmnek is Steve Koren a forgatókönyvírója, csakúgy, mint a Távkapcsnak és a Minden6ónak is, szóval már meg sem lepődtem. A fordulatok kb. ugyanazok az "Ezer szó"-ban is, mint a másik kettőben, de ennek ellenére hangsúlyozom: nekem tetszett. A karakterek szerethetőek voltak számomra, kivéve Caroline-t, nekem ő túlontúl hisztikirálynőnek tűnt... -.- Oké, a férje korántsem tökéletes, de amennyit panaszkodik és rinyál az egész film során, és az, hogy folyton kiforgatja Jack szavait, na nekem ez már sok volt... Aaron karakterét viszont nagyon bírtam. :D Buzgómócsing kis aktakukac, de ő nagyon kellett a filmbe. :)

"A jó könyvekben minden fontos ott van az első 5 oldalon és az utolsó 5 oldalon."
(Jack)

!Spoiler!
Én úgy értelmeztem a Jack és apja közötti összefüggést, hogy Jacknek változtatnia kell a családjához és a fiához fűződő kapcsolatán, jobban oda kell figyelnie rájuk, máskülönben ő is úgy végzi mint az apja: a fia gyűlölni fogja. A fa pedig ebben segít neki: megtanítja "megállj"-t parancsolni a hazugságoknak, amik szép lassan éket vernek közé és a családja közé. Hisz, ha nincsenek szavak, akkor hazudni is nehezebb (bár ugye még azért tettekkel is tud hazudni az ember...).
!Spoiler vége!

"Nem tudhatod, amikor utoljára látsz valakit, hogy az lesz az utolsó alkalom, amikor látod."
("kis Jack")

A mondanivaló átjött: sokszor ildomosabb szavak helyett tettekkel kimutatni gondolatainkat mások felé, felesleges mellébeszélés helyett.
Az értékelésemen már csak az az egy apróság rontott, hogy valahogy olyan "fogjuk rá" kifogás volt nekem Jack és apja kapcsolata, egyfajta belemagyarázás, és nem sok kapcsolatot véltem ezen tény és a Jack kényszeres mellébeszélése között felfedezni. Csak ezért nem 10*. Egyébként meg minimum 1 alkalommal tényleg érdemes megnézni. Sokak szerint lerágott csont és magától értetődő lehet a mondanivaló, de én úgy gondolom, hogy akármennyire sablonszöveg, mégis muszáj olykor újra és újra a képünkbe kapnunk az igazságot ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta...

Ismertebb szereplők:

Eddie Murphy - Jack McCall
Kerry Washington - Caroline (Jack felesége)
Clark Duke - Aaron Wiseberger (Jack asszisztense a cégnél)

Osztályzat: 9,5/10

Kedvenc ex-gimnazistáink életének egy újabb őrületes fejezetébe nyerhet bepillantást a nagyérdemű: az immár egyetemista srácok továbbra sem szakítják meg egymással a kapcsolatot, sőt! Nyár lévén úgy határoznak, újra összehozzák a bandát néhány buli erejéig. Stiefler híres-neves bulijainak azonban vége szakad, mert a rendőrök rászállnak az ügyre, így más szórakozási lehetőség után kell nézniük. Kitalálják hát, hogy lemennek a tóhoz, és bérelnek egy házat: ez eddig szép és jó, ám a négy srácnak (Jimnek, Oznak, Kevinnek és Finchnek) nincs elegendő pénze ahhoz, hogy a költségeket fizetni tudják, ezért egyfajta mentőövként elhívják Stieflert is. Pedig, tudhatnák már, hogy ahol Stiefler felüti a fejét, ott kő kövön nem marad... Ezután már csak ráadás, hogy Jim épp Nadia jövetelére próbál felkészülni Michelle segítségével, Oz egy ideig kénytelen Heather nélkül meglenni, mert a lány rövid időre Európába ment egy kurzusra, Kevin a Vickyvel történő szakításukba igyekszik belenyugodni, Finch pedig a tartra művészetének hódol...
Mit is írhatnék még ezekről a filmekről? Nekem ez is nagyon tetszett, csakúgy, mint az elődje. Talán ebben több pucérkodás van, durvább jelenetek, de ugyanolyan sírvaröhögős ez is (nem tudom, ezt is hányszor láttam már, de tényleg megunhatatlan). :D
American pie forever! ^^

Osztályzat: 10/10