Talán a legfontosabb ezzel a filmmel kapcsolatban: ha valaki kutyatulajdonos, vagy épp veszítette már el kutyáját, akkor ezt a filmet NE nézze meg, vagy ha mégis, készítsen maga mellé egy százas zsepit (én filmen így még nem bőgtem...), mert ha állatbarát az illető, biztosan nem ússza meg szárazon.
Nekem pár hónapja halt meg a kutyusom, pontosan úgy, ahogyan Marley ebben a filmben (bár nem pont ez okozta az enyémnél).
Egyébként jó film lenne, helyenként egész vicces, a kis Marley az elején iszonyat aranyos. :) De a vége borzasztóan elrondította az egészet. Túlságosan is életszagú. Sokan azért néznek filmet, hogy kikapcsolódjanak, kicsit elmeneküljenek a mindennapok szörnyűsége elöl, ez a film pedig számukra nem épp ideális (én is jobb szeretem a happy endet).
A szereplőgárdáról annyit, hogy John szerepében Owen Wilson, Jenny-t pedig Jennifer Aniston játsza.
Tartalomból:
John és Jenny Grogan, a két újságíró, házasságuk után meg is kezdik a családalapítást, kezdve azzal, hogy új városba költöznek. John fél attól, hogy Jenny mielőbb gyereket szeretne, így, hogy leszerelje a nőt, gondol egyet, és szülinapi ajándéknak álcázva vesz egy labrador kutyust Jennynek, remélve, hogy beéri vele is. A választott "akciós kutyusról" (akitől még a tenyésztő is szabadulni akar) hamarosan kiderül, hogy egy miniatűr, kutyának álcázott szörnyeteg, és még rosszabb is, mint egy kisgyerek: mindent megrág, éjszakákig képes ugatni - ezzel ébren tartva a gazdikat -, eszeveszetten rohangál, mindent felborít és eltör, sőt még kifog egy hivatásos kutyakiképzőn is. A Grogan családnak ezzel szemben egyre jobban belopja magát a szívébe, és bár bosszantó számukra is Marley viselkedése, mégsem lennének már képesek megválni tőle, még azután sem, hogy Groganéknek gyerekeik születnek. "Elviselni szinte lehetetlen. Nem szeretni pedig egyenesen képtelenség." :)

Főszerepben:

Owen Wilson - John
Jennifer Aniston - Jenny 

Osztályzat: 9/10