Egy olyan ember számára, akinek lételeme a beszéd, és folyton dől belőle a szó, a világ legkegyetlenebb vicce, ha rákényszerítik, hogy csöndben maradjon.
Jack McCall jólmenő könyvügynök, és látszólag tökéletes életet él: sikeres a munkájában, van egy szerető felesége és egy tündéri kisfia. Emellett legfőbb hobbija a szövegelés: bárhol bármikor bármit ki tud dumálni, ami a munkahelyén mindenképpen jól jön, ám magánéletében már kevésbé. Akkor is épp egy üzletet próbál nyélbe ütni, mikor beüt a mennykő: épp egy spirituális vezetőt igyekszik rábeszélni, hogy adja el neki a könyvét, amikor egy fa megszúrja a tenyerét. Ekkor észrevétlenül összekapcsolódik Jack a mágikus fával, ami az est végére saját háza kertjében csak úgy hirtelen előbukkan a föld alól. Jack előbb csak azt hiszi, hogy újdonsült guru-üzletfele küldte neki, egy kedves gesztusként, ezért kelletlenül bár, de megtűri a fát. Aztán kiderül, hogy mégsem Sinja küldte, és miután a guru jobban megvizsgálja a fát, rájön, hogy a fa leveleinek hullása kapcsolatban áll Jack kimondott szavaival: ahány szót ejt ki Jack a száján, annyi levél hullik le a fáról. Ha a fa elveszíti az összes levelét, meghal - akárcsak Jack... Ideje tehát, hogy Jack szakítson dumagép lényével (a szavakat sem kimondania, sem pedig leírnia nem szabad), és megtanuljon szavak nélkül kommunikálni. Ez azonban korántsem könnyű egy átlagember számára sem, esetében pedig pláne...
Akárki akármit mond: nekem ez tetszett. Igaz, nekem is első gondolatom az volt, hogy na jó, most kaptunk egy "Távkapcs 2."-t, de üsse kavics. Aztán láttam, hogy ennek a filmnek is Steve Koren a forgatókönyvírója, csakúgy, mint a Távkapcsnak és a Minden6ónak is, szóval már meg sem lepődtem. A fordulatok kb. ugyanazok az "Ezer szó"-ban is, mint a másik kettőben, de ennek ellenére hangsúlyozom: nekem tetszett. A karakterek szerethetőek voltak számomra, kivéve Caroline-t, nekem ő túlontúl hisztikirálynőnek tűnt... -.- Oké, a férje korántsem tökéletes, de amennyit panaszkodik és rinyál az egész film során, és az, hogy folyton kiforgatja Jack szavait, na nekem ez már sok volt... Aaron karakterét viszont nagyon bírtam. :D Buzgómócsing kis aktakukac, de ő nagyon kellett a filmbe. :)

"A jó könyvekben minden fontos ott van az első 5 oldalon és az utolsó 5 oldalon."
(Jack)

!Spoiler!
Én úgy értelmeztem a Jack és apja közötti összefüggést, hogy Jacknek változtatnia kell a családjához és a fiához fűződő kapcsolatán, jobban oda kell figyelnie rájuk, máskülönben ő is úgy végzi mint az apja: a fia gyűlölni fogja. A fa pedig ebben segít neki: megtanítja "megállj"-t parancsolni a hazugságoknak, amik szép lassan éket vernek közé és a családja közé. Hisz, ha nincsenek szavak, akkor hazudni is nehezebb (bár ugye még azért tettekkel is tud hazudni az ember...).
!Spoiler vége!

"Nem tudhatod, amikor utoljára látsz valakit, hogy az lesz az utolsó alkalom, amikor látod."
("kis Jack")

A mondanivaló átjött: sokszor ildomosabb szavak helyett tettekkel kimutatni gondolatainkat mások felé, felesleges mellébeszélés helyett.
Az értékelésemen már csak az az egy apróság rontott, hogy valahogy olyan "fogjuk rá" kifogás volt nekem Jack és apja kapcsolata, egyfajta belemagyarázás, és nem sok kapcsolatot véltem ezen tény és a Jack kényszeres mellébeszélése között felfedezni. Csak ezért nem 10*. Egyébként meg minimum 1 alkalommal tényleg érdemes megnézni. Sokak szerint lerágott csont és magától értetődő lehet a mondanivaló, de én úgy gondolom, hogy akármennyire sablonszöveg, mégis muszáj olykor újra és újra a képünkbe kapnunk az igazságot ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta...

Ismertebb szereplők:

Eddie Murphy - Jack McCall
Kerry Washington - Caroline (Jack felesége)
Clark Duke - Aaron Wiseberger (Jack asszisztense a cégnél)

Osztályzat: 9,5/10