A felolvasó (2008)

a felolvasó 2008.jpg "A második világháború után a kamasz Michael rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Felgyógyulása után a fiú felkeresi a nála kétszer idősebb Hannát, hogy megköszönje neki a segítségét. Szenvedélyes és titkos viszony alakul ki kettejük között. Michael rendszeresen felolvas a nőnek, aki idővel váratlanul eltűnik, kétségek közt hagyva a fülig szerelmes kamaszt. Nyolc esztendővel később a joghallgató Michael a náci háborús bűnösök tárgyalásaira jár. Megdöbben, amikor a vádlottak padján látja viszont kamaszkori szerelmét." (port.hu)
Tegnap éjjel bukkantam rá, épp jókor kapcsoltam oda a tévét. Nagyon régóta tervben volt már, de mivel a könyv-verziójával is kicsit kétes a kapcsolatom (bár zömében pozitív emlékeim vannak róla), így nem sürgettem a dolgot. Tegnap viszont végignéztem, ha már egyszer így alakult... és nem bántam meg. Ritka az olyan film, ami ennyire a tévé elé tud szögezni...
Kedvenc karakter: Michael - akárhonnan nézzük, itt ő az áldozat.
Akit nem kedveltem: Hanna... Nem (csak) a múltja miatt; a jelenéért. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy 30+ éves nő így tönkre tegye merő kedvtelésből egy kamasz életét... Arról nem is beszélve, hogy ez már rég a "pedofil" és "beteges" kategória... (Korban hozzám jóval közelebb esik, de még én, 23 éves fejjel sem láttam az elején ebben a fiúban a férfit. Igaz, a végén sem...)
Kedvenc jelenet: - természetesen Michael felolvasásai Hannának :))
- Hanna mindent magára vállal, ahelyett, hogy bevallaná, hogy írástudatlan. Igaz, ez elég abszurd dolog, hogy inkább vállalja a büntetést, mintsem szégyenkeznie kelljen...
- kazetták a börtönben. Jaj, ez nagyon szívszorító volt... :(
Érdekesség: - a filmben nyújtott alakításáért Kate Winslet (Hanna szerepében) 2008-ban Oscar-díjat kapott. (Megjegyzem: David Kross legalább ennyire hihetően alakította a maga karakterét! Az igazán jó színészi alakítás olyan, hogy az ember elfelejti, hogy ők csak színészek, és hogy a színfalak mögött kamerák vannak és stáb, mert annyira természetesen játsszák a szerepüket. Na ők számomra mindketten ilyenek voltak.)
- Ralph Fiennes (aki az idősebb kori Michaelt alakítja) mindig Voldemortot jutatta eszembe, ez kicsit rontott is az élményen (ugyanis ő játszotta a Harry Potter filmekben Voldemortot, és én speciel akkor láttam őt először filmben).
- a fiatal Michaelt alakító David Krossnak Szalay Csongor kölcsönözte a hangját, aki számtalan filmből, sorozatból és rajzfilmből ismerős lehet, igazi sokoldalú tehetség. Emellett pedig a The Grenma nevű magyar punk-rock zenekar énekes-frontembere. :)
Összegezve: Talán még sosem láttam ehhez fogható filmet. Egyszerre taszít és vonz. Vonz, mert ez alapjában véve egy érdekes történet, összetett karakterekkel és cselekménnyel, egy másodpercre sem hagyja gondolatban elkalandozni másfelé az embert. Viszont taszít is, mert annyira valóságszagú, megbotránkoztató, elkeserítő, kétségbeejtő, hogy a néző reménykedik, hogy ilyen nem eshet meg, életek így nem mehetnek tönkre, de belül nagyon jól tudja, hogy de, előfordulhat... A film valójában 2 szálból tevődik össze, az egyik Michael és Hanna morbid kapcsolata, amiről igazából mindenki tudja, hogy kérészéletű és behatárolt, létezik egy saját kis világuk, amelyen kívül nem léteznek, nem létezhetnek egymás számára. Arról nem is beszélve, hogy a film tökéletes példa arra, hogy mennyire kevésen múlnak a dolgok, és hogy a véletlen találkozások olykor megváltoztathatják az ember egész életét. Másrészt pedig ott a holokauszt-náci-Auschwitz szál, ami szintén bőven ad vitatémát...
Egyszer érdemes megnézni!