Képzelj el egy világot, ahol nem létezik pénz. Helyette viszont más fizetőeszköz van: az idő. Az emberek csak 25 éves korukig öregszenek, aztán pedig már csak egyetlen évet kapnak. Ha ez elfogy, az életüknek is vége. Tőlük függ, mihez kezdenek vele: megpróbálnak dolgozni, és ezáltal pénzhez=időhöz jutni, semmittevéssel töltik, elverik az egészet - vagy jogtalanul veszik el másoktól, ezzel a halálba taszítva őket...
Az életét a gettóban tengető Will Salas egyszer csak hihetetlen mennyiségű időhöz jut, majd bosszút esküszik az időmilliomosok ellen, akik egyre csak sanyargatják a szegényebb rétegeket. Célja az időzónák eltörlése, és hogy ne legyenek ekkora különbségek gazdagok és szegények között: ne éljen senki sem örökké, ha ez sok más ember életébe kerül. New Greenwichbe utazik, a gazdagok városába, hogy most ő legyen az, aki elveszi mástól, amije van. Emellett sarkában loholnak a szegény-város, Dayton perctolvajai és az időrendészet is...
Hú, hát én nem is tudom, hogy hol és hogyan kezdjem. Én ennyire megosztó filmet talán még sosem láttam. De tényleg. Itt nincs olyan, hogy "elmegy...": vagy tetszett, vagy nem. Slussz-passz. Időt kell neki adni. Az elején még én is kicsit ferde szemmel néztem a filmet, hogy ugyanmááár... Mi a jó fenét dörzsölgetik ott össze a csuklójukat...?! De aztán ahogy forgott a film, telt az idő, és bekapcsolódott ez a Henry Hamilton-szál, na onnantól kezdett nagyon érdekesnek lenni. Elképesztően nagy igazságokat fogalmaz meg. Ha csak úgy nézi az ember, hogy teljesen a földön marad, nem is próbál elvonatkoztatni, akkor persze, hogy rávágja, hogy ez egy baromság. Ha viszont kicsit a dolgok mögé is néz, akkor látni fogja a lényeget, és értékelni is fogja a filmet. Én először egyedül néztem meg (miután hallottam jópár negatív kritikát ismerősöktől), aztán - mivel elég nagy hatást gyakorolt rám a film - anyummal és tesómmal együtt is nekifutottunk. Felkészítettem őket rá, hogy eleinte biztosan ők is csóválni fogják a fejüket, de próbálják észrevenni, hogy mit akartak ezzel a filmmel közvetíteni a készítők. Így is volt. :) Megértették, érezték a lényeget, és őket is teljesen elvarázsolta ez a cirka másfél órás sztori. Szóval tessék kivárni, és nem az első pár perc után rávágni, hogy én ezt nem nézem tovább...
Ebbe benne van minden (a való életre kivetítve): 
- Az emberek szenvtelensége egymással szemben: ha egy embertársuk bajba kerül, inkább elfordítják a fejüket, még akkor is, ha módukban állna segíteni... (buszos jelenet)
- Nem lenne ekkora nyomor a világon, ha nem tátongana ekkora űr, ekkora anyagi különbség a gazdag és a szegény réteg között. Ha mindenkinek ugyanannyi jutna (ahogy a filmben is mondják: márpedig jutna...), mindenki képes lenne egy megfelelő életszínvonalon élni, senki sem halna bele a nincstelenségbe...
- A túl sok pénz sokszor többet árt, mint amennyit használ. (Borel esete...)
- ... és még napestig tudnám folytatni, mennyi mindenre rávilágít ez a film. Lehet sablondumaként is felfogni ezeket a gondolatokat, mégis szükség van rá, hogy újra és újra a képünkbe vágják, mert gyakran hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy milyen értékes is az élet, és mennyire sokat számíthat olykor egyetlen perc, vagy pár másodperc is...
Én nem akarok senkit sem megbántani - remélem, senki sem fogja ezt bántásnak venni -, de aki ezt a filmet egy sz@rságnak nevezi, értékelhetetlen baromságnak, annak vagy nincs még azokon a magaslatokon az érzelmi/értelmi szintje, hogy kellően befogadja ezt a filmet, és ne csak egy idióta kitalációt lásson benne, vagy pedig ő maga sem ismeri, milyen érzés nélkülözni, és akkora empátiával sem rendelkezik, hogy egyáltalán el tudja ezt képzelni...
A színészi teljesítéssel sem volt nekem semmi gondom. Justin Timberlake-et nem tartom rossz színésznek (ő alakítja Will-t), kedvelem úgy is, mint énekest, szóval nála mindkét verzió működik. :) A másik főhősünk, a filmbeli híres Weis-cég milliomos vezérének lánya, Sylvia sem egy túl elvont karakter, és az őt megformáló színésznőre, Amanda Seyfried-re sem tudnék semmi rosszat mondani (ő az utóbbi időben elég felkapott lett; játszott többek között a "Mamma Mia!"-ban és a "Levelek Júliának"-ban is, szóval onnan ismerős lehet). Bár ezzel a hajjal számomra inkább egy "lecsúszott sarki..." érzetét keltette, mintsem az úrinőét. :) Fura lehet ez a nagy "első látásra szerelem" is közte és Will között, viszont kifejezetten tetszett, mikor ott a tengerben azt mondja, hogy még nem is ismeri a pasast, és hátrál. Sokkal valószerűtlenebb lett volna, ha már egyből egymásnak esnek...
Hát, röviden ennyi a véleményem. Hosszabban inkább jobb, ha nem is ecsetelgetem - néhány esetleges olvasónál így is biztosan kinyílt már a bicska a monitorra vetett gondolataim miatt. :D
Egy dologban teljesen biztos vagyok: nem most láttam utoljára ezt a filmet. Nálam kedvenc lett.

Osztályzat: 10/10