Vacilláltam, hogy nézzem-e meg egyáltalán, mert az ilyen földönkívülis, űrben játszódó dolgoktól szokásom frászt kapni (annyira hátborzongató számomra belegondolni az univerzum végtelensé- gébe... hogy a Földön túl ki tudja, mi minden van még, amit még a tudomány sem derített fel...). De valamit nagyon akartam nézni, aztán mivel szánom-bánom, keveset tudok az űrkutatással kapcsolatos dolgokról, szükségesnek éreztem mégiscsak megnézni.
A film valósághű módon adja vissza a NASA holdprogramjának, az Apollo-programnak, azon belül is az 1970-es Apollo 13-asnak a történetét. 
Az Apollo 13 három fős legénységével 1970. áprilisában indul útnak, hogy (Neil Armstrong példáján felbuzdulva) megkísérelje a Holdra szállást. Már az akció elején is buktatókkal kell szembenézniük: a legénység egyik tagjánál, Ken Mattingly-nél kanyaró gyanút állapítanak meg (az egyik tartalék holdkomp-pilóta kanyarófertőzést kapott, és mivel valószínűsíthető volt, hogy átadta a fertőzést gyakorlatozó társainak is, így a vezetők nem adtak engedélyt arra, hogy Mattingly elindulhasson két társával az űrutazásra, mivel ő még nem volt kanyarós, és veszélyes lett volna, ha az űrhajóban ütköznek ki rajta a tünetek). Mattingly helyére kevéssel az indulás előtt Jack Swigert került, aki addig tartalék pilótaként szerepelt a programban, és a képzettsége sem volt annyira magas, mint Mattingly-é. Ennek ellenére Jack Lovell, Fred Haise és az újonnan beválasztott Swigert útra kel, és bíznak a szerencsésebb folytatásban. Ám mindhiába: kevéssel a Hold elérése előtt az űrhajó meghibásodik; veszélybe kerül az oxigén- és áramellátás, a hajó pedig irányíthatatlanná válik. A cél is megváltozik: tudósok százai kezdenek dolgozni azon, hogy a három űrutazó épségben hazatérjen, ami több tízezer kilométer távlatából nem tűnik túl könnyűnek a fogyatkozó oxigénállományú és teljes mértékben irányíthatatlan űrhajót elnézve...
A film közben folyton az járt a fejemben, hogy bár nem sokkal több ez, mint egy látványos (bár néhol kifejezetten mű) produkció, mégis új színezetet ad neki a tudat, hogy igaz történet. Hogy tényleg megtörtént. Tényleg volt 3 ember odafenn, akik majdhogynem nem tértek vissza. Őket is ugyanígy hívták, talán még az életrajzi adataik is stimmelnek. Igazából ez az, ami sokat dob a latba: hogy igaz. Mindez az izgalom, feszültség, aggódás, küzdelem és már-már reményvesztettség a valóságban is megtörtént. A legénység csalódottsága, hogy szinte csak karnyújtásnyira voltak a Holdtól... A végén pedig kifejezetten tetszett ez a kis szösszenet, hogy a sikertelen program után kivel mi történt a későbbiekben. Én nem vártam annál többet, mint amennyit kaptam. Érdekes, izgalmas film volt - bár sokszor ez a sok ismeretlen űrhajózással kapcsolatos kifejezés már zavaró volt... Hogy aki nem jártas ezekben a berkekben, az jóformán alig értett meg valamit a történtekből... :/ Viszont ebben is van pozitívum, mégpedig, hogy ettől méginkább valóság-szaga van az egésznek. Mintha tényleg az 1970-es Odyssey űrhajó (vagy ahogy a filmben többször is elhangzik: Odüsszeusz) és az Aquarius holdkomp lett volna bekamerázva, és tényleg a valódi történéseket nézné/hallaná az ember. Szerintem ez egy nagyon jól megalkotott film, és örülök, hogy ellenérzéseim dacára megnéztem.
Aki még többet szeretne tudni az eredeti Apollo 13-as űrprogramról, látogasson el erre a wikipédiás oldalra (tényleg az egyik leginformációdúsabb, legpontosabb wikis oldal, amit valaha láttam):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9313
Érdekesség, hogy az oldalon (rögtön a szöveg elején) meghallgathatjátok azt a hangüzenetet is, amit az Odyssey eredeti legénysége küldött a houstoni állomásra az oxigéntartály meghibásodása után, melyben az áll, hogy "Houston, volt egy problémánk." ("Houston, we've had a problem.")

Főbb szerepekben:

Tom Hanks - James "Jim" Lovell (parancsnok)
Kevin Bacon - Jack Swigert (parancsnoki egység pilóta)
Bill Paxton - Fred Haise (holdkomp pilóta)
Gary Sinis - Ken Mattingly (korábbi parancsnoki egység pilóta)
Ed Harris - Gene Kranz (repülésigazgató-vezető, White Team)

Osztályzat: 8,5/10