Ryan közlegény megmentése (1998)

Óriási lemaradásom van a klasszikus, híres, sokat emlegetett filmek terén, amit ideje lenne pótolnom. Így hát azt találtam ki, hogy időkö-zönként megcélzok magamnak egy-egy színészt, és az ő főszereplé-sével készült filmek közül legalább 5 olyat megnézek, amit eddig még nem láttam (bár azt sem tartom kizártnak, hogy olyat is beleveszek majd egy-kettőt, amit már láttam, csak még nem blogoltam róla, és újra megnézem, de elsődleges az lenne, hogy olyat nézzek, amit még nem).
Első választottam Tom Hanks, tőle pedig először a Ryan közlegény megmentését szúrtam ki magamnak, mert eddig még ez is kimaradt nálam. Így, túl a filmen, már azt mondom, hogy jobb is, hogy nem előbb akadtam rá. Ehhez a filmhez meg kell érni, kell egy bizonyos szintű érzelmi érettség is hozzá, hogy az ember mindezt a borzalmat fel tudja fogni, amit maga a háború jelent (vagy legalábbis bele tudjon gondolni, hogy milyen szörnyűségekről is szól ez a film, mert egyébként emberileg felfogni ezt képtelenség...).
"1944. június 6 - a normandiai partraszállás napja. Az Omaha Beach kódnevet kapott tengerparton a csónakokból védhető fedezékbe igyekvő szövetséges katonák pergőtűzbe kerülnek, a vérveszteség óriási. Mindenütt halottak, sebesültek, cafatokra szakadt emberi testrészek, haldoklók halálhörgései. A pokol első bugyrán éppen csak túljutott Miller százados (Tom Hanks) megmaradt embereivel újabb szinte lehetetlen próbatétel előtt áll. Egy kis csapat élén be kell hatolnia az ellenséges hátországba, hogy felkutasson egy amerikai katonát, James Ryan közlegényt. A főparancsnokság utasítására ugyanis azonnal le kell szerelni, mivel három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét, s a hadsereg ezzel adózik a család tragédiájának. De a hosszú és veszélyes úton mindenkiben felmerül a kérdés: vajon miért ér ennek az egy embernek az élete többet, mint az érte küldött kilenc emberé? A sikerrendező Steven Spielberg 1999-ben öt Oscar-díjat nyert el a filmjével, köztük a legjobb rendezésért járót is." (port.hu)
Ez sem fog menni spoliermentesen, úgyhogy VIGYÁZAT, A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST IS TARTALMAZ!
Kötelességemnek érzem megvédeni ezt a filmet, mert annyi támadást kap, mindenféle mondvacsinált okból... Ez a film jó. Hatásos. Emberközeli. És mérhetetlenül valóságszagú. (Ehhez jócskán hozzájárul a film képi világa, amit zseniálisan komponáltak meg, ritkán lát az ember ennyire jó látványvilággal rendelkező, fényképezés és vágás szempontjából is tökéletesen összerakott filmet.)
Az elején komolyan az az érzésem volt, mintha én is ott harcolnék Miller századossal és embereivel, és harcolnék az előbbre jutásért és a túlélésért. A temérdek vér, leszakadt végtag, "félbeszakadt" ember, kilógó belek stb. ... komolyan gyomor kell ehhez a már túlságosan is naturalisztikus ábrázolásmódhoz...
De sikerül, túljutnak a nehezén. Aztán közlik Millerrel, hogy van itt valahol egy katona, akinek már 3 fivére elesett a háborúban, és az amerikai állam merő könyörületességből az anyja iránt, hazaküldi a fiút, mint a család egyetlen férfisarját. Így hát elindul 8 ember (nem értem, miért ír kilencet a port.hu-s ismertető...), hogy életüket kockáztatva felkutassák Ryan-t, és felmentsék a szolgálat alól. DE MINEK? Komolyan, már én is kezdtem ellenszenvet érezni ez iránt a titokzatos Ryan iránt, főleg, ahogy haladt előre a sztori, és hullottak Miller emberei... Eleve nem értem az államot sem, hogy miért csak ilyenkor jár a felmentés? És igen, tényleg szörnyű a 3 fiú halála, de mi van azokkal, akik egyetlen gyermeküket küldték háborúba? Nekik mindegy? Vagy azoknak a gyerekeknek, akik a háborúban az édesapjukat veszítették el, és valószínűleg ez a fájdalom végigkísérte az életüket? Ez sem számít, ők sem érdemelték volna meg, hogy visszakapják az apjukat? Ez a logikátlanság végig dühített, és nem, nem értettem, hogy miért járt Ryan-nek a különleges bánásmód, mikor a többi vele egykorú fiúnak és a többi férfinak meg harcolnia kellett, tökmindegy, hogy otthon milyen a családi helyzete, kiket veszített el időközben, vagy ki várja haza, stb... Az viszont szimpatikus volt, ahogy Ryan reagált a hírre... Az amúgy is emberhiánnyal küzdő egységét otthagyni, a biztos pusztulásra ítélve őket, enyhén szólva is gerinctelen húzás lett volna.
A végkimenetelt sajnáltam, sok olyan karakter meghalt, akit megkedveltem a film során.
Timothy Upham tizedes karaktere nőtt leginkább hozzám: a fiatal, vézna fiú, akit lelkileg teljesen tönkretesznek a látottak, és az, amit át kell élnie a háborúban. A fegyverhasználathoz, harchoz ő nem ért, csak az alapkiképzést kapta meg, azóta pedig csak írnoki munkát végzett: az ok, amiért mégis beválasztják őt is a kis csapatba, egyedül annyi, hogy tud németül és franciául, így elviszik magukkal tolmácsnak. A fordulópont, amikor a rokonszenv átcsapott elég masszív ellenszenvbe, az akkor jött el, mikor egyik társát hagyja meghalni, mert annyira eluralkodik rajta a félelem és a kétségbeesés. Pedig a társát akkor még épp meg tudta volna menteni, pár lépcsőfokot kellett volna megtennie ahelyett, hogy leül a lépcsőre sírni és sajnálni magát... (Az őt alakító színész egyébként a Lost- Eltűntek c. sorozatból volt ismerős, ott a tudós Daniel Faraday-t játszotta.)
Ennek a fordítottja is megtörtént; ez elején még Reiben közlegényt nagyon nem kedveltem, a helyi "keménylegény f*szagyereket", aki még a századosnak sem volt rest visszapofázni. Aztán később ez megváltozott (leginkább a Ryanhez való hozzáállása miatt a vége felé).
A csapatot erősítette Irwin Wade közlegény is, aki orvosi feladatokat látott el (sokszor a saját életét kockára téve); a mesterlövész, a mélyen vallásos és a nehéz helyzetekben is imákat mormoló Jackson közlegény; Caparzo (azért valljuk be, nem ő az ész a csapatban... mondjuk Vin Diesel nem is arról híres, hogy zseniket alakít :D), Mellish (aki izraelita vallása miatt személyes ügynek is tekinti a harcot a németek ellen), Mike Horvath őrmester és a csapat vezéregyénisége, a tanárból lett katona, John Miller százados.
Azt is cáfolnom kell, hogy ez a film merő propaganda, és uszítás a németek ellen. Ez hülyeség. Véletlenül sincsenek úgy beállítva a német katonák, mintha szívtelen gonosz emberek lennének, akik a nagy és dicső USA mérhetetlenül jószívű embereit gyilkolják. Sőt. Nekem mindvégig meg volt a sajnálat irántuk is, mert a film (ahol csak tudta) éreztette, hogy ők sem akarják ezt az egészet, egyszerűen csak teszik, amit tenni kell, akárcsak az amerikaiak (sőt, inkább fordítva volt kicsit: több jelenetben is a német katonák megadták magukat, az amerikaiak viszont kíméletlenül szitává lőtték a lefegyverzett ellenséget...). Semmi egyébről sincs itt szó, mint a háború örök törvényéről: ölsz, vagy téged ölnek. Ráadásul elég sok jelentben kifejezetten erre a részére mennek rá a dolognak, hogy valójában a németek is csak emberek: mikor pl. a német katona és az amerikai birkóznak a toronyban, és a német leszúrja a másikat, akkor kifejezetten csitítgatja az amerikait, hogy ezt meg kell tennie, ne ellenkezzen, úgy könnyebb lesz neki, hamar vége lesz (komolyan ezt a jelenetet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy kisgyereknek injekciót adnak be... holott itt azért mégiscsak egy emberi élet kioltása zajlik éppen...). Aztán lefelé menet megkíméli a zokogó Upham életét, pedig ha ennyire gyilkológépek lennének a németek, őt is meg kellett volna ölniük, nem? Elvégre mi garantálta, hogy Upham később nem fogja összeszedni magát, és harcba indulni a németek ellen. Szóval ha úgy vesszük, a németek sokszor emberségesebben is viselkedtek, mint az amerikaiak (gondoljunk bele, a német foglyot is csak óriási patália után engedték el, mert ebben sem értettek egyet... Másrészt meg a fogoly újbóli megjelenése a film végén sem azt tükrözi, hogy a német egy hálátlan bagázs, inkább azt, hogy végső soron háborúban mindenki magáért és a társaiért küzd, legtöbbször kényszeresen félretéve az ellenséggel szembeni emberi érzéseit...).
Jelen politikai helyzetet tekintve, hogy mi folyik a "szomszédban", még inkább megrázó volt ez a film, a végén az amerikai-német összecsapást már úgy ahogy volt, végigzokogtam... Rég sírtam már ennyire filmen. Sokkoló.
Háborús filmet eddig nem is igazán néztem, szóval így pláne maradandó élmény marad... De nagyon kellett, hogy én ezt most lássam. És ezt bizony látnia kellene minden felnőttnek a világon.

Főszerepben:

Tom Hanks - John Miller százados
Tom Sizemore - Mike Horvath őrmester
Vin Diesel - Adrian Caparzo közlegény
Adam Goldberg - Stanley Mellish közlegény
Edward Burns - Richard Reiben közlegény
Barry Pepper - Daniel Jackson közlegény
Giovanni Ribisi - Irwin Wade közlegény
Jeremy Davies - Timothy Upham tizedes
Matt Damon - James Francis Ryan közlegény