A nem is olyan távoli jövőben Angliában diktatórikus hatalmat tartanak fenn: az emberek rettegnek a sok szörnyűségtől, mely eluralkodott az addigi viszonylag nyugalmas életükön, a médiából csupa álhírrel árad a propaganda, a népbutítás, és Anglia népe kénytelen szigorú szabályok között élni (pl. késő este senkinek sem szabad az utcákon járnia, szólásszabadságról pedig még csak hírből sem hallottak). A félelem tökéletesen markában tartja a lakókat, senkinek sem jutna eszébe szembeszegülni a parlamenttel - egyetlen embert kivéve. A férfi egy négyszáz éve kivégzett lázadó álarcát viseli, aki szintén az elnyomás ellen küzdött, ám vállalkozása nem járt sikerrel. V (azaz: "vé") a lehető összes módon keresztbe tesz "a nagyoknak", ott és akkor, amikor csak tud. Egyik éjjel megment egy lányt (Evey-t) a begyűjtők karmai közül, és olyan gondolatokat oszt meg vele, ami örökre bogarat ültet a lány fülébe: felébreszti a benne szunnyadó reményt és kitörni vágyást, és azt, hogy bosszút álljon, amiért szétdúlták az ő családját is. A hatalom emberei minden erejükkel azon vannak, hogy a titokzatos V-t mielőbb kézre kerítsék, és megakadályozzák, hogy lázadást szítson Anglia népe ellen. V azonban már nincs egyedül. Evey mindent megtesz, hogy segítsen célja elérésében, ami egyre közelebb van: érvényre juttatni a négyszáz éve élt előd által hirdetett eszméket, és véghez vinni az elkezdett, de be nem fejezett feladatot: november 5.-én a parlament épületének felrobbantását...
Totál vegyes érzéseim vannak... :/ Mint történet, engem nem nyűgözött le. Mint film (látvány, színészek, stb...), úgy már inkább. És mint eszmék, úgy még inkább. Nekem valahogy olyan vontatott, unalmas és kicsit zavaros volt a film maga, történeti szempontból... :/ Sokszor nem nagyon értettem, hogy most ki kivel van, vagy mi van, ő hogy kerül a képbe, stb... Natalie Portman szereplése az, ami javított a dolgokon: hitelesen játszotta a szerepét, igazán jó színésznőnek tartom (bár ezt nemrég már számomra bizonyította a Fekete hattyú főszerepében - játszott még pl. a Star Wars-filmekben is, de erről még nem tudok nyilatkozni: szégyen s gyalázat, de nem tudtam még rávenni magam, hogy elejétől végéig megnézzem az összes SW-filmet... :/). A haját azért kicsit sajnálom (anno nagy port kavart ez is, erre emlékszem...). Nekem nem tudnának annyit fizetni, hogy ilyen picire hagyjam lenyíratni a hajam... pláne, hogy hosszú... :/ Igazából, őt vagy ennyire nem érdekelte a haja, vagy ez is csak a színészet iránti elhivatottságát tükrözi (mindenki döntse el ezt maga).
A látvány tényleg csillagos ötös. Maga ez az álarc, mint központi jelképe az egész filmnek, aztán a végén az a rengeteg álarcos... A vér az, ami számomra "kissé" mű volt... :/ A robbantások viszont hitelesek. A mondanivaló pedig bár valóban kicsit eltúlzott és felnagyított, de nagyvonalakban azért mégis aktuális (sajnos valóban ez megy a világban, csak nem ilyen durván...)
Egy szó mint száz: összességében egészen nézhető a film, csak néha majd' eluntam az életem... Mindenesetre 2 órát rááldoztam az időmből, de annyira nem bánom...

Osztályzat: 7/10