Sakáltanya (2000)
Violet kitörni készül a kisváros szürkeségéből, hogy szerencsét próbáljon New Yorkban, mint dalszerző: legnagyobb álma, hogy más előadók énekeljék az ő dalait. Bár apja nem szívesen támogatja lányát ebben a vállalkozásban (hisz korábban a lány édesanyjának sem sikerült valóra váltania az álmait a nagyvárosban, ő pedig félti lányát egy hasonló csalódástól), Violet mégis beköltözik egy lerobbant, rumlis lakásba, és felkeresi az összes céget a demójával, ám mindenhol visszautasítják: sokan próbálnak betörni a zeneiparba, ám ennyi előadóra, dalszerzőre nincs szükség. Violet lassacskán kezdi feladni, és mivel valamiből élni kell, így elkezd munkát keresni. Egy véletlen találkozás vezeti el a Sakáltanyába, az egyik legmenőbb helyi bárba, ahol kap egy esélyt, hogy az éppen távozó Sakál helyére kerüljön. A lány egyáltalán nincs hozzászokva a bárban uralkodó szokásokhoz és munkakörülményekhez, így egyre inkább úgy tűnik, Sakálként nem fog beválni... Időközben gyengéd szálak kezdik fűzni Kevinhez is, akivel akkor kezdődik az ismeretsége, amikor naivan odaadja az egyik példányt a demójából, mert elhitetik vele, hogy ő egy menő zenei vezető - közben pedig csak egy konyhai dolgozó egy étteremben... Violet kénytelen megküzdeni a rá váró nehézségekkel a munkahelyén és a magánéletében is, emellett pedig nem adja fel a reményt, hogy egyszer a saját dalait hallja majd a rádióban hírességek - vagy esetleg saját maga? - előadásában...
Számtalanszor láttam már (mondjuk tagadhatatlan, hogy régebben jobban tetszett vlmiért...), és valahogy mindig is kicsit magamat láttam Violetben. :) Most meg, hogy korban is közel állunk egymáshoz, pláne. Én is munkakeresés előtt állok, és bár szeretek énekelni és zenélni, mégis hasonlóan nehezemre esne kiállni ezzel mások elé (bár én dalszerzőként nem válnék be, az is tuti :D). Meg úgy igazából szinte mindenben hasonlítunk Violettel: én sem szoktam piálni, szerintem is gusztustalan hozzányúlni a nyers halhoz... :D Meg még tudnám sorolni. Személyiségileg tényleg olyan, mintha rólam mintázták volna (bár én azért ennyire talán nem vagyok naiv, mint ő: az a Kevines-lakásos-nőcis jelenet nekem pl. egyből leesett, hogy miről van ott szó).
A Kevin szerepére kiválasztott Adam Garcia telitalálat (és azt hiszem, ezt nem is kell tovább részleteznem). :D
Hogy még a szereplőknél maradjunk: szerepet kapott a filmben Tyra Banks is. A csapatból éppen távozó Sakált, Zoét alakítja. Aztán nekem ismerős volt még Violet "otthoni" barátnője, Gloria is, akit Melanie Lynskey alakít, akit pl. láthattunk már a "Két pasi meg egy kicsi" c. sorozatban, valamint a "Mindenütt nő" c. filmben is (ott a főszereplő egyik régi ismerősét, Lurlynn-t formálta meg a színésznő).
Műfaji besorolást nem igazán tudok adni a filmnek, mert ez se nem vígjáték, se nem romantikus... :/ Úgyhogy marad a "zenés film" megnevezés.
A zenék is jók, Pipernek aranyos hangja van (és szerintem sokkal jobb, mint LeAnn Rimes-nak, szóval hülyeség volt a "Can't fight the Moonlight"-ban összehasonlítani a hangjukat... Még ha ezzel azt a benyomást is akarták kelteni a film végén, hogy Violet írta LeAnn-nek a dalt).
Amiről pedig mindig ez a film jut az eszembe:
(One way or another)
Főbb szerepekben:
Piper Perabo - Violet
Adam Garcia - Kevin
Osztályzat: 7/10
Los Angeles utcáin időről időre illegális autóversenyek zajlanak. Ennek egyik vezér- egyénisége és szinte örökös győztese Dominic (Dom). Brian ügynök azt a feladatot kapja, hogy segítsen rács mögé juttatni a rejtélyes kamion- fosztogatókat. A nyomok egyértelműen Dominichoz vezetnek, hisz az a fajta bravúros vezetési stílus és autós felszereltség, amivel a rablók rendelkeznek, abszolút rá és haverjaira illik. Brian tehát minden tőle telhetőt megtesz, hogy Dom bizalmába férkőzzön, a próbálkozás pedig meghozza a várt sikert: egy illegális verseny után Brian megmenti Dom-ot a zsaruktól (míg Dom-ot a haverjai cserben hagyják), rá nem jellemző módon Dominic szinte vakon kezd bízni Brian-ben. A helyzetet bonyolítja, hogy eközben Brian és Dom húga, Mia egyre közelebb kerül egymáshoz, a következő szállítmány pedig vészesen közeledik, így Brian-nek egyre kevesebb ideje marad, hogy lerántsa a leplet a bűnözőkről, még mielőtt újra akcióba lendülnének...
Danny, aki épp az esküvője napján döbbent rá, hogy a leendő felesége arcátlanul csalja, épp egy bárban ücsörög, a karikagyűrűjét forgatva, mikor számára kedvező felfedezést tesz: ha előadja a csajoknak, hogy házas, otthon sanyargatja az asszony (vagy valami hasonló mesét), azzal könnyen ágyba tudja vinni őket, majd angolosan távozhat vissza, a nemlétező, kegyetlen feleségéhez, így kerülve el, hogy az elcsábított lányok bármi komolyat reméljenek az egyéjszakás kalandból. Az időközben menő plasztikai sebésszé vált Danny hosszú éveken át sikeresen alkalmazza ezt a technikát, mígnem találkozik Palmerrel, akinél kivételesen nem válik be a trükk, így azt hazudja, hogy épp válófélben van. Palmer ragaszkodik hozzá, hogy találkozzon a leendő exfeleséggel, így Danny kénytelen az asszisztensét, a két gyerekét egyedül nevelő Katherine-t megkérni: játssza el a feleség szerepét. Egy ideig minden jól megy, ám hirtelen éles fordulatot vesz a "játék": időközben Katherine gyerekei (Maggie és Michael) és Danny unokatestvére, Eddie is belekeveredik, és máris egy hawaii nyaraláson találja magát a kis csapat, ahol kénytelenek a tervezettnél jóval tovább játszani a szerepeiket - amit már-már túl jól is csinálnak...
Már lassan fél éve, hogy egyetlen bejegyzést sem írtam ide. Ennek leginkább az az oka, hogy inkább sorozatokat néztem (hamarosan jövök sorozatajánlóval is, becsszó. :)) ). Másrészt meg filmre valahogy sosem volt időm. Igyekszem ezen változtatni a későbbiekben, meglátjuk, hogy sikerül-e. :)
Rég írtam már, van is miről, úgyhogy jöjjön még egy ajánló mára. :)